Az utolsó radiológus távozásakor nemcsak a sebészeti osztályt, de a villanyt is le kellett volna kapcsolni. Ez azonban nem történt meg, ehelyett a beteget utaztatják a központi telephelyre, ahol néhány órán belül a sürgősségi ultrahangot is képesek elvégezni, a vizsgálat után pedig visszaviszik a beteget a MÁV Kórházba, további ellátásra. Ez az utaztatás, az időveszteség az, ami elfogadhatatlan egy életveszélyes állapotú (vagy ilyen állapot gyanújával bekerülő) beteg esetében. Minél lassabban születik meg a diagnózis, és aztán kezdődik a beavatkozás, annál nagyobb az esélye, hogy az életveszélyes állapotú betegből halott legyen. A Hende Csaba honvédelmi miniszter balesetének helyszínéről mentőhelikopterrel Budapestre szállított sérültet tolnak hordágyon a Honvédkórház tetején, 2013. szeptember 19-én. Fotó: Lakatos Péter/MTI Fotó A kialakult problémát – az ügyeletben rendelkezésre álló helyszíni radiológust és ezzel a bonyolultabb ultrahang-diagnosztika elérhetőségét – a mai napig nem oldották meg, tehát további betegek életét kockáztatják.
Annak ellenére, hogy óriási felháborodást váltott ki egy beteg halála, amelyben szerepe lehetett a Honvédkórház szervezetlen és jogszabálysértő működésének, a mai napig minden ugyanúgy megy, mint eddig. Elhibázott személyi döntésekkel, rossz hr-politikával többször is működőképessége határára taszította a Honvédkórházat a menedzsment, amelynek legmagasabb szintű vezetője egy gépész, haditechnikai menedzser végzettségű vezérőrnagy. Korábbi tapasztalata az egészségügy területén nincsen. A válság azzal kezdődött, hogy a vezetés felrúgta a tavasszal a kórház baleseti sebészeivel kötött egyezséget. Ez oda vezetett, hogy a traumatológusok felmondták az önként vállalt túlmunkát. A lavina elindult, rövidesen válság alakult ki a sürgősségi osztályon, és a Központi Anesztezilógiai-Intenzív Osztályon is, majd a PIC (Perinatális Intenzív Centrum, közkeletű elnevezéssel: koraszülöttcentrum) zárt be ideiglenesen, orvoshiány miatt. Végső soron ugyanez a válság, a munkaerőhiány okozhatta – a rendkívül szervezetlen betegellátás mellett – nemrégiben egy ember halálát is.
Persze ebben az esetben a II-es telephely dolgozóit kellene kényszerszabadságra küldeni. Akárhogyan is, minden megoldás jobb lett volna, mint a jelenlegi rendszerben működtetni tovább a II-es telephelyet, meglehetősen vitatott szakmai színvonallal. Hiszen egy életveszélyes állapotú beteget, akinek azonnali életmentő beavatkozásra van szüksége, a 12 óra után megszerzett diagnózis után még 23 óráig nézegetni, várakozatni, komoly szakmai mulasztásnak minősül. Ráadásul ez a beteg a vesszőfutását az I-es központi telephelyen kezdte, ahol ugye van ultrahang-diagnosztika – és ahonnan úgy küldték tovább a sürgősségi osztályról vizsgálat nélkül, hogy tudták, valószínűleg szüksége lesz ultrahangra, ami a II-es telephelyen nem elérhető. A beteg végül a Honvédkórház szervezetlensége és szakszerűtlen ellátása miatt sajnos meghalt. A Honvédkórház szervezetlenségének sok oka van. A legfontosabb ok talán az, hogy a vezetés tapasztalatlan mind menedzsment, mind egészségügyi területen. Emellett komoly szerepe lehet a túlzott, "jelentem-leléphet" bokacsattogtató katonai bürokráciának, harmadrészt a magyar államszervezetben különösen szerencsétlen helyzet az, amikor két, egyébként teljesen független hierarchiában működő, és egyébként is sok belső problémával küszködő szervezet határterületein működik valami: a honvédség és az egészségügy birkózik egymással, és problémák esetén mindig lehet a másikra mutogatni.
A "jelentem-leléphet" bürokráciát könnyen megértheti bárki, aki elolvassa a Magyar Honvédség Egészségügy Központjának Szervezeti és Működési Szabályzatát. Amelyben, mint egy indiántáborban, a törzsfőnöktől kezdve a vezénylő zászlósig minden megtalálható, és persze bizottságok és munkacsoportok tömkelege is. A Tapasztalat feldolgozó munkacsoporttól a Szervezeti egységszintű Tapasztalat-feldolgozó Munkacsoportig. Ez utóbbi szemmel láthatóan munka nélkül lehet. Az egész egy nagy vízfej, amelynek létét mindig külső előírásokkal, NATO-kötelezettségekkel magyarázzák. Ezek persze sokszor csak féligazságok, álmagyarázatok. A bürokratikus rendszernek pedig az az eredménye, hogy a honvédség még a kutató-mentő helikoptereit is félórás jelentésküldözgetések után tudja megemelni. Egy dologban azonban teljesen világosan fogalmaz az SZMSZ, ez pedig a parancsnok felelősségi területe és kötelezettsége: "A parancsnok az MH EK élén álló egyszemélyi felelős vezető.